Hol jár az eszed?

pen | 2007-11-19  | 8 hozzászólás

• cimkék:
• futás, 
• sportpszichológia, 
• személyiség, 
• teszt, 
• motiváció 

Tweet

Kétféle futó van. Az egyik edzés közben koncentrál a feladatra, a távra, a mozgásra, a másik viszont engedi gondolatait szabadon kalandozni. Mindkét stratégiának vannak előnyei és hátrányai. Te vajon melyik csoportba tartozol?

Vannak futók, akik úgy edzenek, hogy közben figyelnek a mozgásra, a ritmusra, a karmunkára, vagy éppen az izmaik állapotára. És vannak mások, akik csak rakják a lábaikat egymás elé, és egy természetes, kevésbé kontrollált futómozgással haladnak, miközben fejben sokszor egészen máshol járnak. Vannak, akik verseny közben a távval és a részidőkkel foglalkoznak, míg mások a futótársaikat vagy a közönséget figyelik.

Nos, a tudományos vizsgálódás természetesen ezt a területet is utolérte már, és megszülettek az elméletek arra vonatkozóan, melyik típusú gondolkodás milyen esetekben lehet hatékony, vagy éppen hátráltathatja a sportolót.

A négy típus
A kutatók szerint a sportolók csoportosíthatók aszerint, hogy milyen mentális stratégiát alkalmaznak a futás - és a hasonló monoton mozgások, edzések - közben. A két fő típus az asszociatív (beleélő) és a disszociatív (elvonatkoztató). Ezeken a típusokon belül, pedig megkülönböztetjük, a befelé illetve a kifelé figyelőket. Nézzük meg, melyik típus hogyan viselkedik például verseny közben!

A befelé figyelő asszociatív típus, jellemzően szervezetének jelzéseit figyeli, azzal foglalkozik, hogy értékelje, milyen állapotban vannak az izmai, mennyire szabályos a légzése, mennyire érzi magát fáradtnak. A kifelé figyelő asszociatív típus a verseny számára fontos információit gyűjti és elemzi folyamatosan, például a kilométerjelzéseket, részidőket, vagy éppen az iramfutókat figyeli, és számolgatja saját várható idejét.

A befelé figyelő disszociatív típus teljesen elvonatkoztat a mozgástól és elmenekül egy másik világba a monotónia elől, például dúdol, verset mond vagy valamilyen szellemi játékkal foglalja el magát. És végül a kifelé figyelő disszociatív típus szintén eltereli gondolatait a futásról, de úgy, hogy környezetével foglalkozik, azaz a tájat, a szurkolókat figyeli, vagy éppen futótársaival beszélget.

A versenysportolók jellemzően az első két típusba tartoznak, míg az amatőr, kevésbé időeredmény-orientált futók jellemzően disszociatív technikákat alkalmaznak. De vajon ez a helyes megoldás?

Kutatások
A területen 2004-ben végzett egyik amerikai kutatás (Rick LaCaille, University of Minnesota Duluth) szerint az asszociatív, beleélő gondolkodás különösen hatékony a rövid versenyeken. A kutatás arra az eredményre jutott, hogy egy 5 kilométeres versenyen amatőr futók esetében átlagosan több, mint egy perces időkülönbség mutatható ki azok javára, akik a futás során végig a versenyre és saját szervezetük jelzéseire összpontosítanak, szemben elvonatkoztatós stratégiát alkalmazó futótársaikkal.

Egy másik kutatás keretében 2006-ben LaCaille megkért 300 amatőr futót, hogy töltsenek ki egy kérdőívet egy maratoni/félmaratoni verseny után. A kérdőívek elemzése azt mutatta, hogy a befelé figyelő asszociatív futók közül többnek volt holtpontja a verseny során, mint az egyéb stratégiát alkalmazóknak. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy az amatőr futók nem rendelkeznek olyan hatékony probléma megoldási stratégiákkal, mint az élsportolók. Így amikor ők belső jelzést kapnak arról, hogy valami nincs rendben, elkezdenek rágódni rajta, és eközben mind érzelmileg, mind fizikálisan kimerülnek. A kérdőívek szerint a disszociatív, elvonatkoztató stratégiát alkalmazó futók jellemzően jobb állapotban értek célba - viszont lassabban futottak.

A helyes stratégia
"Ha fő célod a futással, hogy nyugodt, vidám, életerős, legyél, hogy a fejed kiszellőzzön, és nyitottá váljon a kreatív gondolkodásra, számodra döntően a disszociatív technikák javasolhatóak." - állítja Ben Ogles, Ph.D., az Ohioi Egyetem munkatársa. Ogles úgy véli, hogy a legtöbb futónak - még az élsportolóknak is - ezek a technikák a lazább edzések nagy részében hatékonyak lehetnek. "Azzal, hogy gondolatban elkalandozol, nem koncentrálsz tovább a mozgás monotonitására, és így a futás élvezetesebbé válik."

Azonban amikor a tempó, a teljesítmény a fontos, például egy résztávos edzésen, egy tempófutáson vagy verseny közben, senkinek sem szabadna álmodoznia. Ilyenkor asszociatív mentális stratégiát kell alkalmazni, koncentrálva a feladat teljesítéséhez fontos körülményekre. Ha figyelsz a szervezeted jelzéseire, általában sikerül majd jobb mozgással, kontrollált tempóban, összességében eredményesebben futnod - állítja Cathleen Connolly, Ph.D (University of Central Florida).

A hosszabb távú versenyekre, különösen a maratonokra pedig a szakértők a különféle gondolkodási stratégiák kombinációját javasolják. A külső környezetre koncentrálva kiszakadhatunk a futás monotonitásából, motiváltabban futhatunk és talán időlegesen sikerül megfeledkezni a fáradtságról is. De időnként fontos, hogy „benézzünk" magunkba, és odafigyeljünk a szervezetünk jelzéseire. Minél komolyabb időeredményt tűztünk ki magunk elé, annál több időt érdemes a befelé figyeléssel töltenünk.

A jó hír, hogy vannak technikák, amik segítségével fejleszthetjük a gondolkodási stratégiánkat. Az amatőr futóknak általában az asszociatív, beleélő gondolkodást és az ehhez kapcsolódó probléma megoldási technikákat kell megtanulniuk. Az egyik legjobb gyakorlás ehhez a tempófutás lehet, ahol a viszonylag gyors sebesség következtében előbb-utóbb jelentkeznek a szervezet negatív jelzései. Ezeket a kellemetlen, fájdalmas érzéseket próbáljuk „profik módjára" értelmezni: gondoljunk arra, hogy ezek az erős fizikai erőfeszítést kísérő természetes jelzések, melyeket meg kell ismernünk, és meg kell tanulnunk, mire vagyunk képesek ebben az állapotban, meddig tudjuk még az adott tempót tartani. Kezdetben rövidebb szakaszokat fussunk, majd fokozatosan próbáljunk eljutni az egyre hosszabb tempófutásokig, melyek során igyekezzünk végig a futásra és szervezetünk jelzéseire figyelni, összpontosítani. Így amikor a versenyen jelentkeznek majd a kellemetlen érzések, már tudjuk, mit jelentenek, és megfelelően kezeljük azokat.

Azaz: tanuljunk meg nem csak lábbal, hanem fejjel is futni!

Forrás: RW; www.watchesgb.com; www.scsmultisport.com/; http://www.telfordpct.nhs.uk/