Monspart Sarolta a szabadidősport helyzetéről

Bozót | 2014-06-05  | 1 hozzászólás

• cimkék:
• szabadidősport, 
• Fair Play díj, 
• futás, 
• Monspart Sarolta 

Tweet

Az idén először díjazott szabadidősport kategóriában Fair Play trófeát kapott a napokban Monspart Sarolta egykori tájékozódó futó világbajnok, aki 2012 évvégén azért mondott le a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöki tisztéről, a Szabadidősport tagozatának vezetéséről, mert szerinte a szakág méltatlanul kevés figyelmet és főleg anyagi támogatást kap a magyar sportvezetéstől. A Népszava készített vele most interjút.

- Örömteli dolog lehet manapság sportvezetőnek lenni, hiszen - talán az '50-es évek óta - nem fordítottak olyan figyelmet a sportra, mint napjainkban, arról nem is beszélve, hogy a sportfinanszírozás még soha nem volt olyan bőkezű, mint manapság.

- Egyetértek, sem a figyelem, sem az anyagi támogatás soha nem volt még akkora, mint most. A tény önmagában üdvözlendő, ha az arányok némileg mások lennének, egy szavam sem lenne. Nem arról van szó, hogy a MOB öt szakága - az olimpiai sportágak, a nem olimpiai sportágak, a fogyatékos-, a szabadidő- és a diáksport szakág ugyanolyan támogatást kapjon. De hogy ekkora különbségek legyenek közöttük, azzal nehéz egyetérteni.

- Arra gondol, hogy a figyelem nagyobbrészt az élsportra irányul? Mintha csupán a kirakatot akarnák kicicomázni?

- Konkrétan arra gondolok, hogy a MOB évente körülbelül 10 milliárd forintból gazdálkodik. Az még sem járja, hogy ebből az összegből a szabadidő sportra 350-400 millió, azaz a keret 25-öd része jusson, miközben ezzel több, mint 9 millió lakos rendszeres testedzését, sportolását kellene segíteni. Ráadásul ebből a párszáz millióból is rendre elvont a sportért felelős államtitkárság, s így a szabadidősport pályázatokra nagyon kevés maradt.

- Most már értem, miért nyilatkozta valahol: "mit csináljak, hogy felhívjam a figyelmet a szabadidősportra, gyújtsam fel magam?"

- A MOB elnökségi üléseken is feltettem ugyanezt a kérdést, s mindenki mosolygott a kifakadásomon, nyilván túlzásnak tartották. Aztán amikor a múlt év végén lemondtam a MOB alelnöki posztjáról, talán megértették, hogy komolyan beszélek. Az önégetést persze én sem gondoltam komolyan, azt azonban igen, hogy tenni kellene valamit azért, hogy a tömegek sportoljanak, mozogjanak, óvják egészségüket. Rá kellett jönnöm, hogy nekem, a 70 éves sánta öregasszonynak, már nem valami jó az érdekérvényesítő képességem. Ebben nem vagyok világbajnok. Pedig azokon az ezreket megmozgató versenyeken, amelyeken miniszterek, államtitkárok, politikusok is futnak, s a résztvevők háromnegyede névről ismer engem, még sem tudtam elérni, hogy a szabadidősportra arányaiban nagyobb állami támogatás jusson. Mindig konkrétan megneveztem, mire kérek szabadidősportos pénzt. Ez vereség volt, s egykori élsportolóként minden vereséget rosszul tolerálok.

A teljes szöveg itt található

Forrás: Népszava online