Edzésleírás

Túra "light", Verőce-Naszály-Szendehely útvonalon, elvileg. Remek hangulatban, lelkesen vágtunk neki a távnak. A Naszályig végül is csak egyszer tévedtünk el és tettünk egy kisebb kerülőt, ami veszélybe sodorta a szintidőn belüli teljesítést. Később már egyáltalán nem fogalkoztatott a szintidő, sokkal inkább a napnyugta. A Naszályra fölfelé szétszakadt a társaság: a teljesítésre hajtókra és a túrázókra, melyek önkényes elnevezések. Lefelé menet pedig Bihivel úgy eltévedtünk, hogy egy jó ideig azt sem tudtuk, hogy abszolút rossz irányba megyünk. Az élcsapattal történt telefonos egyeztetésekből kiderült, hogy ők teljesen más tereptárgyak mellett haladtak el mint mi. Közben a jelzést is elvesztettük. Mindketten alulmértük a vízmennyiséget, amit már nagyon éreztem, émelygős-fejfájós rosszullét formájában. Szerencsére nem egyszerre volt mélypontunk, mert én már kezdtem ésszerűtlen döntéseket hozni. Ezen a szakaszon hatalmas sár volt, mély, cuppogós, a lejtőkön természetsen iszonyú csúszós. Lassan is haladtunk és ezek a körülmények sokat kivettek belőlem.A normális térkép Zolonál maradt. 1.5 óránk volt sötétedésig, vissza kellett volna fordulni, de nem tudom, mennyi esélyünk lett volna, ha világosban is benéztük az utat. Aztán zajt hallottunk. Valamilyen jármű! Közeledik. Távolodik? Közeledik! Egy utánfutós traktor. Elfordult, az ellenkező irányba. Balázs integetett, és pár másodperc után megállt a traki - később kiderült, hogy a fehér pólóját látta meg a traktoros bácsi. Kértünk felvilágosítást, hogy ugyan hol vagyunk. Előtte még vizet kértem, ami hihetetlen, de volt nála. Amikor meghallotta, hogy Szendehelyre tartunk, eléggé elcsodálkozott és közölte, hogy az bizony jó messze van. Közben már az utánfutót nézegette, és felajánlotta, hogy elvisz minket Keszegre, ha megfelel, hogy kényelmetlen lesz. Nagyon is megfelelt; már nem volt messze a kétségbeesés. Átrendezte az utánfutó tartalmát, valahogy felkucorodtunk és hajrá! Akkora sár volt, hogy egyszer így is elakadtunk. Kb. 40 perc utazás után értünk Keszegre. A szerencsesorozatunk folytatódott, mert pár perc múlva jött a váci busz, amiről leszállva újra pár perc után indult is a vonatunk. 

Régen túráztam már, és sikerült elkövetnem pár hibát. Kevés víz volt nálam, ez volt a legsúlyosabb. Többször elhalasztottam az evést, végül is alig ettem útközben. A túrakabátom biztosan jó valamire, de túrúzásra pont nem; gyakorlatilag szaunáztam benne. Térkép is kellett volna. 

A szerencsének (és a keszegi V. Miklósnak) köszönhetően összességében pozitív élmény volt. Az erdő, a levegő, a színek, az illatok és a fizikai erőfeszítés - amiért erdőbe szokás menni túrzáni. A társaságot is nagyon élveztem, amíg együtt mentünk az elején. Balázzsal most találkoztunk először, és szerintem jól viseltük a nehézségeket. 

 

1 hozzászólás

eftomi 4317 napja

Regénybe illő kalandtúra. Ha tervezitek sem lett volna emlékezetesebb. Persze a cipő víz térkép szentháromság a terepen sérthetetlen. De már tudod ... :-)