Az idei utolsó fő verseny a Balaton maraton volt. Szerettem volna végre egy jó időt futni félmaratonon. Kicsit tartottam attól, hogy a szombati nap sokat ki fog venni belőlem. Az álomidőm félmaratonon 1:20alatti idő. A gond csak az, hogy az eddigi legjobbam 1:21:40 volt. Ennek ellenére tudtam, hogy képes vagyok 20alá menni. A legnagyobb gyengeségem a fejem. Valami mindig megakadályozta a sikert. Szerencsére van sportpszichológia órám és az ott hallottak nagyban hozzájárultak a siker eléréséhez. Eddig versenyen amikor elkezdődött a szenvedés mindig negatívan kezdtem el gondolkodni. Azon agyaltam mi ürügy alapján „adjam fel” a versenyt és visszavegyek a tempóból. Most viszont végig csak pozitív gondolatok jártak fejemben. Bemagyaráztam magamnak, hogy meg tudom csinálni. Azért kellett hozzá az edzés is. A november végre futásban megfelelt a terveimnek. Most viszonylag sok volt a km-benne igaz ez is borzasztó kevés. A 300as hónapokat akarom elérni minimum. Ez is jóval alatta van, mint amit egy futónak kéne de sokkal többet nem tudnék össze hozni. Na ehhez képest idén a felét futottam. A múlt heti résztávos edzések adták meg az önbizalmam. Nem voltak hosszúak kb 7km de olyan könnyed volt a futás, hogy elhittem, hogy képes leszek megcsinálni ami nélkülözhetetlen lett volna. Az edző azt mondta a szombati nap csak laza futás 4perces legyen. Gondoltam azért az nem olyan laza, hogy másnap csúcsot fussak. De legyen ő az edző ha azt mondja képes vagyok akkor úgy van. A 14km-en kicsit bekezdtem ennek ellenére. 3:45ös lett az első km. Gyorsan vissza vettem a tempóból és kezdtem hátra szorulni. 5-7km-ig előzgettek páran én meg csak nyugisan tartottam a 3:55-4:05ös kiliket. Aztán kezdtek lemorzsolódni páran én meg csak közeledtem feléjük. Nagyon nehéz volt visszafogni magam előjött a versenyszellem. A végére viszont pont kijött a 4perces átlag. Délutáni futáson már Garami Árpi haver is jött átmozgatni. Azt mondta futja velem. Na az érdekes futás lett. A rajt előtt fél perccel még ígérgette, hogy nem futjuk el 4perces lesz. Elindultunk egyből mondom neki , hogy ez 3:30as vegyünk vissza :) erre a válasz csak, hogy a tömegből kikerüljünk aztán visszaveszünk. A tömeg lerázva de még mindig nyomjuk. Csak nem akar visszavenni azt mondja ez laza. Na igen azt elhiszem, hogy neki az volt de nem nekem. Első km 3:36 behúztam a féket ez így nem mehet tovább. Erre ő is, hogy nem hagy el együtt futunk. 3Km-en keresztül fogtam vissza a tempót 3:50es-re. Attól kezdve ezt tartottuk mert jobban már nem tudtam visszafogni őt. Már szenvedett azt mondta ez nem is futás. Nagyon élveztem ezt a 7kilit. Végig dumálgattunk meg segítettünk a leszakadóknak. Utolsó 200m-en csináltunk egy iramváltást és egy tempós befutóval befejeztük. Kicsit aggódtam, hogy holnap mennyire leszek friss de nem éreztem fáradtságot. Este a vacsorán úgy bekajáltunk, hogy már mozdulni se bírtunk. Azt hiszem kicsit ki is néztek minket onnét nah meg hogy ilyen kis emberekbe hova fér annyi kaja. De mindig a szénhidrát feltöltés fontosságáról beszélnek. Mi ennek 110%-ossan eleget tettünk. Aztán fel a szobába és éjfélig vagy még tovább az ökörködés meg a történet mesélés. Ezért szeretem a versenyeket az ország túloldalán élő haverokkal lehet találkozni. Reggel 9ig csak fetrengtem többiek már rég felkeltek. Én csak nyugodtan koncentráltam a futásra. Fejben végigfutottam a távot felkészültem a holtpontra és kidolgoztam rá a tervet. Nálam félmaratonon 14környékén jön a szenvedés. Lassú készülődés, reggeli és próbáltam minél többet látogatni a wc-t, hogy az előző napi vacsi ne okozzon gondot. Fél óra a rajtig. Gondoltam most már akkor át kéne öltözni. Edző mondta, hogy nagyon fontos a bemelegítés. Én mondtam neki, hogy nálam az csak hátráltat inkább csak nyújtok a sérülések elkerülése végett. Ebben nem hallgattam rá. Rajt előtt 5percel kijövök szállásról és megyek a rajtba. Beállok a futók közé. Akkor jöttem rá, hogy hoppá nem hogy nem melegítettem be de nem is nyújtottam. Nem tudom merre kalandoztam fejben, hogy ez kimaradt de ott a tömegben már semmi hely nem volt erre és csak sűrűsödtünk meg idő hiányában is voltam. A hátamat pedig nem árt mindig helyre roppantani mert az tud kellemetlen lenni. De sebaj gondoltam majd futás közben valahogy megoldom ha gond lesz. Szerencsére nem volt semmi panasz. Edzőtől volt még egy jó tanács, hogy az első kör legyen a tervezett időn belül 1percel mert az önbizalmat ad vagy ha valami közbejön még sikerülhet az időt megfutni. 2db 40perces kört kell futni és megvan a csúcs. Az 3:47körüli tempót jelent. Elindultunk az első km 3:41 tökéletes. 5Km-ig 3:42-46os kilik. Minden oké nem érzem túl keménynek a tempót. Folyamatosan futottam fel a többiekre. Megpillantottam Földignét és megörültem. A cél az volt, hogy felfutok rá és megyek vele. 7Km környékére ez sikerült is. Kisebb csapatba verődtünk össze 5en kb. Plusz erőként éreztem, hogy velük futhattam. Aztán úgy éreztem, hogy menne ez nekem jobban is. Ezért kicsit félve de előre álltam és én vezettem őket. Ez az érzés még jobban hatott rám. Elértem a FLOW állapotot. Azt vettem észre, hogy kezdenek lemaradni de nem foglalkoztam velük. 2en voltak előttem nem messze igyekeztem felzárkózni rájuk . Ez sikerült is. Az első kör 39:26lett. Gyorsan felmértem az állapotom. Nem fáj semmim, nem érzem fáradtnak magam még tudom tartani ezt a tempót és van fél perc előnyöm is. Gyors fejszámolás. 15Km-ig biztos, hogy tudok még így futni van fél perc előnyöm nem lehet hogy annyira fejre állok, hogy ne jöjjön össze az idő. Csak mondogattam magamnak, hogy megtudom csinálni most meg kell csinálnom. Aztán a második körben kezdődtek a csodák. Gebregab felfutott ránk de nem nem húzott el hanem beállt mögénk. Ez már tényleg óriási motiváció volt, hogy vele futhattam sőt még néha vezettem is. Aztán elkezdték kicsit nyomni. A tempó 10km-től felgyorsult 3:37-39re 17km-ig. Ez már nem esett jól. De végre ott volta fejben és küzdöttem. Kitűztem célnak, hogy 17ig elmegyek velük ebben a tempóban bármi áron ha nem rángatják és akkor ha visszaveszek 4percesre még akkor is megtartom 4km-en a szerzett előnyöm. A füves szakaszon már igen csak szenvedtem, hogy ne szakadjak le 17elött. Aztán elértük és vissza is vettem egyből. A következő km már csak 3:51 de úgy éreztem ezt tarthatom végig. Belegondoltam már csak 3km és nagyon jól állok idővel. Nem csak épp hogy meglesz ha nem számomra űridő. Korpa sárváron feladta a leckét 1:18as idejével. Az utolsó km-eken ez tartotta bennem a lelket, hogy most én is futhatok egy olyat válaszként neki. Ezért erőt vettem magamon 3:40lett a következő km. Aztán 3:45. Már csak 1km most már nem lehet semmi baj nem eshetek össze az utolsó pár száz méteren. Volt még erőm hajrára is. Az utolsó 1.1km 4perc. Az időm 1:18:11. Nem akartam elhinni. Nagyon boldog voltam végre megcsináltam és nem kicsit javítottam az időmön több mint 3percet. Így még sose futottam félmaratont, hogy a táv második fele gyorsabb lett. 7Km-től fogva minden km-en egyéni csúcsot értem el menet közben. Ez a verseny tökéletes volt. És annyira el se fáradtam. Nem tudom hol tudtam volna még lefaragni az időből de a célba érés nem beesésként történt az életemért küzdve. Eddig az 1:22körüli futásokért mindig megszenvedtem. Az igaz, hogy az időjárás tökéletes volt és más 6fokban futni mint nyáron. Semmit nem frissítettem menet közben ilyen időjárásnál eddig nem okozott gondot a kiszáradás vagy eléhezés. De ami miatt ezt most sikerült összehozni azért volt mert végig ott voltam fejben és nem törtem meg. Hatalmas segítség volt hogy volt kivel futni és nem is akár kikkel nélkülük nem sikerült volna.

A legutóbbi CT eredmények jók voltak. 8.án megint labor de nem hiszem, hogy bármiféle gond lehetne ha így megy a futás. Sajnos úgy néz ki megint kifogtam és vár rám egy kisebb műtét ami 2hétre tuti kivon a forgalomból. De sebaj visszatérek :)