
Merthogy eleddig FB-ként voltunk sokan a maratonváltón, most pedig edzésonline-mezek virítottak szép számban! A lényeg tényleg a jó társaság, a futás szeretete, ez összeköt minket.
A futásaimmal végül elégedett vagyok, bár a nagyhalál-metódust megint csak nem próbáltam ki: működött a szakcikk-sorozatban fejtegetett leszabályozás. Az elején sepivel indult a futam, aztán atom lett társ: teljesen más érzés ismerőssel futni! Sokat jelent többletenergiában, érzésre legalábbis. Aztán a táv második felében, majd a második futás teljes egészében szakadozott már a mezőny, ekkor az út mellett szurkolókat, illetve a fordítók esetében a szembejövő ismerős futókat hívtam virtuális társnak.

A futás előtt, majd a két futás között remek pihenőhelynek és társalkodó szigetnek bizonyult penék központja, és nem feltétlen csak a futás szerepelt témaként, hanem az élet egyéb nagy kérdései is, ugye, maci46?!

bobori sütije is kiválóan szerepelt, a lányok ügyesek, gyorsak és szépek voltak, a fiúk igazi sportemberek: úgy volt jó ez a nap, ahogy volt!
A repülőfázisos fotópályázat (mindkét lábam a levegőben, dokumentáltan!) aktuális még, de kötve hiszem, hogy valaki is nyerhetne...
Viszont most motivációhiány kezd környékezni: a NIKE feles még oly messze... hm... hm... Maraton? Az meg mi?!
Grat a hétvégihez!!