5 hozzászólásElőzmény:
Még tavaly télen mikor beszélgettem Nádasdi Zsoltival és Vakhal Norbyval (Ironteam SE) említették, h terveznek egy 8 órás versenyt Székesfehérváron. Nagyon megörültem neki, hiszen 2008. óta az emlékezetes SM 12/24 óra futás óta nem volt verseny kis hazámban. Igazi hiánypótló ötlet volt. Szerencsére nemcsak levegőbe beszélés volt, a srácok neki is álltak szervezni. Mivel a srácok versenyszervezésben már letették a névjegyüket, ráadásul komoly támogató is melléjük állt (Red Bull), nem volt kétséges a sikeresség. Szép létszámú mezőny is összegyűlt a 65 fő a szervezőket is meglepte.
A verseny előtt az immár szokásos ceremóniát hajtottam végre: frissítő összekészítése, ünneplő ruha kiválogatása. A cipőkérdés nem volt kérdéses, Sárga Villám búcsúztatója volt ez a verseny. A terv már Debrecen után összeállt: alsó hangon 90 kili, reálisan 95 kili, a merész terv 100 kili (ide cirka 4:48as átlag kellett volna). A taktika ezúttal nem változott, bátor, de nem eszement kezdés, majd mivel a lassulás borítékolható egy egyenletes tempó felvétele (ugye, h nem is olyan bonyolult egy verseny?). Még a frissítésről pár szót, hiszen mint olyan sok futónak nekem is ez az egyik leggyengébb láncszemem. Ráadásul az eléhezés gondolata is stresszelőeg hat rám. Ezúttal arra gondoltam, h energiaszeleteket kockákra vágva, maltot (vízzel, mézzel keverve), izot, kólát az asztalról, sótabit, savasodásgátlónak NR Peakot próbálok ki. Enni 3-5 körönként terveztem, inni pedig minél többet. Ennek szellemében egy külön asztalra pakoltuk a frissítést.
Még tavaly télen mikor beszélgettem Nádasdi Zsoltival és Vakhal Norbyval (Ironteam SE) említették, h terveznek egy 8 órás versenyt Székesfehérváron. Nagyon megörültem neki, hiszen 2008. óta az emlékezetes SM 12/24 óra futás óta nem volt verseny kis hazámban. Igazi hiánypótló ötlet volt. Szerencsére nemcsak levegőbe beszélés volt, a srácok neki is álltak szervezni. Mivel a srácok versenyszervezésben már letették a névjegyüket, ráadásul komoly támogató is melléjük állt (Red Bull), nem volt kétséges a sikeresség. Szép létszámú mezőny is összegyűlt a 65 fő a szervezőket is meglepte.
A verseny előtt az immár szokásos ceremóniát hajtottam végre: frissítő összekészítése, ünneplő ruha kiválogatása. A cipőkérdés nem volt kérdéses, Sárga Villám búcsúztatója volt ez a verseny. A terv már Debrecen után összeállt: alsó hangon 90 kili, reálisan 95 kili, a merész terv 100 kili (ide cirka 4:48as átlag kellett volna). A taktika ezúttal nem változott, bátor, de nem eszement kezdés, majd mivel a lassulás borítékolható egy egyenletes tempó felvétele (ugye, h nem is olyan bonyolult egy verseny?). Még a frissítésről pár szót, hiszen mint olyan sok futónak nekem is ez az egyik leggyengébb láncszemem. Ráadásul az eléhezés gondolata is stresszelőeg hat rám. Ezúttal arra gondoltam, h energiaszeleteket kockákra vágva, maltot (vízzel, mézzel keverve), izot, kólát az asztalról, sótabit, savasodásgátlónak NR Peakot próbálok ki. Enni 3-5 körönként terveztem, inni pedig minél többet. Ennek szellemében egy külön asztalra pakoltuk a frissítést.
Ennyi felvezető után kezdődhetne is a verseny:
Mivel Gyalog nálam aludt, így a taktikáját ravasz módon kiszedtem belőle még az este, reggel még megtömtem biztos, ami biztos alapon egy kis tojásrántottával, így megfelelően felkészültem rá:) Hét körül már ott voltunk a Haleszban, a rajtig hihetetlenül hamar elment az idő.
A rajt után a terv szerint bátran kezdtem a pulzusom is jó volt, 150-155 között mozgott. Vránics Laci és Béla hamar megugrott, de nemigen izgatott a dolog, magammal foglalkoztam inkább.
Mivel Gyalog nálam aludt, így a taktikáját ravasz módon kiszedtem belőle még az este, reggel még megtömtem biztos, ami biztos alapon egy kis tojásrántottával, így megfelelően felkészültem rá:) Hét körül már ott voltunk a Haleszban, a rajtig hihetetlenül hamar elment az idő.
A rajt után a terv szerint bátran kezdtem a pulzusom is jó volt, 150-155 között mozgott. Vránics Laci és Béla hamar megugrott, de nemigen izgatott a dolog, magammal foglalkoztam inkább.
Közben persze élveztem a futást, de piszkosul. Szurkoltam mindenkinek, pár emberkével még ökörködtünk is. Aztán azt vettem észre, h Béla lemaradt. Tudtam, h pulzusra fut, ki volt neki adva, de akkor is feldobott a lehetőség. Hátha.. Közben többen mondták, h Laci lassul, így kerestem folyamatosan a szememmel. Szerencsére a pálya jól átlátható volt, a mozgásán tényleg látszott, h megcsiphető. Közben Végh Atti és Németh Zolikáék is befutottak, ahogy a tárnoki különítmény is. Nem győztem örömködni. Közben ettem, ittam, a frissítésnél nem álltam meg, a kulacsot vittem magammal, az energiaszeletet menet közben majszolgattam el. mateve-vel jókat pacsiztunk, szurkoltunk egymásnak ezerrel, integettünk a pálya túloldaláról. Laci egyre közelebb került, feltört bennem a vadászösztön, tudtam, h meglesz a srác. A maratoni részidő egész jóra sikeredett, 3:25körülire, semmi problémám nem volt., a félidőben (4óra) 50 kilinél jártam. Akkor már sejtettem, h a merész terv ugrott. Ráadásul 60 környékén jött a holtpont, kezdtem belassulni. Próbáltam magam összerakni, közben figyeltem Bélát, de a kör előnyt akkor még tudtam tartani. Pihenésképpen beugrottam pár percre a fülkébe, lazítani magamon. Elég hamar sikeredett túllendíteni magam a holtponton, ahogy Panferik megjegyezte, már vigyorgok újra, így minden OK. Sajna a tempót már nem tudtam visszaszorítani 5 perces alá. Közben Béla is nagyon feljővőben volt, visszavette a körelőnyömet, igen lendületesen futotta az utolsó egy óráját a gyomorgondjai ellenére.
Az utolsó körre még nekiugrottam, pláne h nagy szurkolást kaptam, h még belefér. Egy sprint a végére, igazán kitöltöttem a 8órát: 96 karika, 7:59:39.Remekül sikerült ez a verseny. Mint hangulatilag, mint mentálisan, mint fizikailag. Illetve az utóbbin lenne mit még javítani, azért sajnálom, h a 100 kili nem lett meg.
Leendő ünnepek:
Nos van 1-2 még a hátralévő időben:
Jön ugye Sárvár, ahol most 12 órásban indulok, “gyáva” vagyok nem merek kockáztatni:)
Utána Borvidék Félmaraton, haverok buli, fanta, fröccs, HelloPisty.
Rá két napra az egyik olyan verseny, amire nagyonnagyonnagyon készülök, Bfüred, 48órás.
Majd az UB, annak függvényében mennyire tudom magam kipihenni.
Július végén a jótifuti, 8 nap alatt kb. 600 kili a Down-Szindrómás gyermekekért.
Szeptemberben a Paksi Atomfutás, krémessel, Dildivel és nagyon sok baráttal, majd szeptember végén egy replay, egy tavalyi verseny megismétlése.
Nagyon szép és ütős évem van/lesz.. és mindent megteszek, h úgy is sikerüljön ahogy elterveztem:)
Csók a család, üdv barátaim:)
