Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 711 972 km-t sportoltatok
"Ne engedd, hogy amit nem vagy képes megtenni, befolyásolja azt, amit képes vagy véghezvinni."

Vár a Hármas, budapesti hegyi maraton - 2010 

pecsenye | 2010-09-20 09:38:21 | 8 hozzászólás

 Vár a Hármas, budapesti hegyi maraton - 2010 

 
Rumi Misi barátom unszolására egy fehérvári team nevezett erre a versenyre: mateve, Szőke Tomi, jómagam no és Misu barátom. Aztán az idő, a sors úgy hozta, h Edit betegség, Misu kiküldetés miatt nem tudott elindulni.
A versenyről pár mondatot, hiszen nem egy "agyonreklámozott" esemény: A Vár a Hármas Blaskovics György szervezésében került sorra, immár ötödik évben. Eddig nem volt nevezési díj, a létszám limitált volt, 20-25 fő. A verseny egy maratoni táv, feladat Budán a városon belül a Budai hegyekre való felfutás, 1760 m-es szintkülönbséggel ((Várhegy -> Naphegy -> Gellért-hegy -> Széchenyihegy -> Kissváb-hegy -> Normafa -> János-hegy -> Nagy-Hárs-hegy -> Máriaremete -> Vár-hegy -> Fazekas-hegy -> Törökvész -> Mátyás-hegy -> Hármashatár-hegy).  Rajt a 0-ás kilométerkőtől, cél a Hármas-határ hegy teteje. Többsége aszfalt, de van benne némi terep is. Az útvonal kijelölése felfestéssel, szalagokkal volt megoldva, a húzósabb kereszteződésekben a lelkes, önkéntes segítők irányították az eltévedésre hajlamos futókat. 
A null forintos nevezési díjért cserébe a versenyzők az alábbi ellenszolgáltatást kapták: frissítés: víz (oxigénnel dúsított), banán, csoki, házi sütésű pogi (!), a befutók oklevelet, finisher feliratú pólót, mézessütiből készült "érmet" kaptak, az első három helyezett éremmel a nyakukkal távozhattak. Az első helyezett egy vándorserleget. Volt tombola, aminek a fődíja egy tandemugrás volt. Szerencsére nem én nyertem.
Akkor most jöjjön egy kis versenybeszámoló is:
Tomival kora hajnalban indultunk fel, hiszen a rajt is korán - 7-kor volt. Időben felértünk, nyugodtan készülödtünk, ismerkedtünk a futótársakkal. Voltak kedves ismerősök is (Krekács Laci, Sárosi Gyula), voltak akit már látásból ismertem. Egy közös fotózás után enyhén szemerkélő esőben rajtoltunk el. Az elején még vidám volt a társaság, a várkapu még zárva volt, ezáltal az utolsókból lettek az elsők, hirtelen én is dobogós helyen találtam magam:D:D Aztán egy ahogy egy várat be kell venni, oldalbejáraton hatoltunk fel. 
Nyugodt tempóban toltuk, hegynek fel - hegynek le. Az első emelkedőket ha nem is nevetve, de leküzdöttük. Aztán ahol emelkedő, ott lejtő is, amilyen durvák voltak azok, olyan durvák voltak lefele is. A combjaimba időnként belehasított a késelő fájdalom, ami még almádi hozamodványa volt. Enerváltnak éreztem magam, vhogy hiányzott az eddig megszokott "frissességem" sajnos. Igyekeztem magam összeszedni, elvégre futni jöttünk, nem nyafogni. A terep rész többnyire lefelemenetben volt (János-hegy, Hárs-hegy),bizony kellett kapaszkodni a fákban, a köves, sáros talajon nehezen lehetett futni. Persze azért voltak sík terepek is, ott rendesen megnyomtuk Tomival, vhol be kellett hozni a meredeken való erőltetett gyaloglást. A 25 kilis  frissítőnél futottam össze Krekivel, igaz Ő már a 30-as frissítőt támadta meg (ugyanott volt). Nemigen értettem, de aztán az út folyamán leesett: csináltunk egy 5kilis kört ütős emelkedős utcákkal tarkítva. Volt lépcsőfutás is fel-le, egy-két szakaszon nem láttuk a lépcső alját, annyira meredek volt - lefele. Azt már láttuk, h öt órán belül nem érünk be, de a cél valójában 5-6 óra között volt. A legaranyosabb beszólás az uccsó két kili előtt volt: bájos segítő, bájos mosollyal: itt menjetek fel a hegyre (terepen), egy kis meredek, utána már futható... :) Tomival megcsak kerestük a futható részt. Aztán a  cél előtt utolsó 200 méterrel meg is találtuk:). Célszalag, lelkes taps, gratulációk. A cél, a táv teljesítve, 5:08. 
Egy kis szünet, megvártuk a többi befutót, átöltöztünk a hegyen található kis étteremben remek, átmelegítő csülkös-bableves. Közben Misu barátomnak egy sms, ami két szóból állt - nem részletezem:):) Vidám hangulatú eredményhírdetés, móka, kacagás. Krekiék voltak olyan aranyosak, h visszavittek minket a Clark Ádám térre, majd sitty-sutty Tomi és a kis Suzuki hamar haza is repített.
Összességében egy remek hangulatú verseny volt, örülök, h részt vehettem rajta, csak azt sajnálom - és nem kicsit, h Edit és Misu barátom nem lehetett velünk. Remélem jövőre is megrendezésre kerül, én a szívembe zártam ezt a versenyt, szeretnék ott lenni a következő rajtnál is.

12 órás Országos Bajnokság, Balatonalmádi

pecsenye | 2010-09-13 13:44:12 | 16 hozzászólás



12 órás Országos Bajnokság, Balatonalmádi.
Hamar elszállt az az egy év, mikor 2009-ben kezdő ultrafutónként rajthoz állhatam Balatonalmádiban az OB-n. Az idei év ráadásul igencsak megtépázta kicsiny önbizalmamat a balul sikerült VB miatt, nomeg kevés versenyen szerepeltem az idén. Nagy várakozással tekintettem a szombati kihívás elé. Szerettem volna egy számomra bűvös számot megfutni, és a tavalyi eredmény is kötelezett valamennyire. Bár az előnevezéseket böngészve márcsak az a bizonyos 130-as lebegett a szemem előtt, a címvédés csak  nagyon távoli remény lett.
Péntek délután mateve meglepett egy fejkendővel, azt ígérte ez plussz erőt fog adni:) Aztán nekiálltam elpakolni, többször átnéztem mindent, nehogy valami elmaradjon. Lista papíron, leltár - OK. 
Szombaton kora hajnalban indultunk VízFutárral, és Judittal a tett színhelyére. A mezőny szépen gyülekezett, jó volt üdvözölni a sok kedves barátot. Nagy sajnálattal vettem észre, h Bogár Jani végül nem jött el, nagyon szerettem volna pár kört futni vele, számomra egy élmény a futása. A taktikámat nem építettem nagyon fel, arra igyekeztem nagyon figyelni, h ne fussam el az elejét, próbáljak egy saját tempót menni, függetlenül másoktól. 
7-kor nekilódult a mezőny, páran "rendesen" bekezdtek, Gyalog is úgy láttam nekilódult, de okosan visszavett. Az első órákban sok minden nem történt, Fidóval, VéZsé-vel futottam, időnként beszélgetve. Igyekeztem a frissítésre odafigyelni, az eléhezéstől való félelmem időnként rámtört, viszont enni nem tudtam. Németh Zolika az önkéntes segítő ott volt minden kör végén, leste minden kívánságom, folyamatosan tájékoztatott az állásról. Nagyon hálás vagyok neki, hihetetlen ez a pali. Délelőtt lejött Edit is szurkolni egyet, meg is örültem neki, úgy rugdosott tovább, h fussak tovább. Egy kis időre kaptunk egy kis esőt is, üdítőnek remek volt, bár utána féltem, h kisüt a nap, aztán a meleg párás levegő hazavág egy csomó remek eredményt. Szerencsére nem így történt. Ármin az erős kezdés után kiszállt, Közben Feri, Gyalog rámvert egy kört, gondoltam szépen vagyunk.. Aztán Feri az erős kezdéstől belassult egy kicsit, Bélának elkezdett szúrni az oldal, így szép lassan visszavettem a köröket. Innen nagyon sokáig felváltva vezettünk, gyakorlatilag minimális, 1-2 perces különbségek voltak. (ha jól emléxem:D) A helyezések közti váltások szinte - Forma 1-es szóval - a depóban történtek. Egyre éhesebb lettem, gondoltam most megeszem amit még a héten kitaláltam: előre elkészített kínai zacsis leves. az a sok tésztás..:) két kanál lecsúszott, egyszerűen nem ment a kaja. Mentem tovább, az erővel nem volt gond, ami viszont elkezdett aggasztani, ami még soha nem fordult velem elő: elkezdett görcsbe rándulni a vádlim..Azaz elkezdte húzni, de szerencsére a teljes görcs nem következett be. Megállás, feszítés, Zolika tömte belém a magnéziumot. Ennyi mg-t egyszerre még nem toltam be egy napon. Nem tom h valójában segített-e (én nem nagyon hiszek benne), de pszichésen biztos. Sajnos aztán a verseny során ez többször előfordult, volt h már a combom is rakoncátlankodott. De túléltem ha nem volt gond, akkor tudtam menni rendesen újra. Közben Ágiék is megjöttek, nagyon sokat segítettek ők is. Egyszer úgy éreztem lement a cukrom, Plekóban kellett megkapaszkodnom, h talpon maradjak. Olyan érzés fogott el, mint Érden a jótékonysági futáson: Se kép, se hang, csak üresség. Érdekes volt, de nem szeretném már többször átélni. Közben elkezdett esni, amit én valójában szeretek. Imádok esőben futni, energiát, erőt ad. Mondjuk, mikor már a járdán bokáig érő vizbe csobbantunk folyamatosan már nem volt olyan nagy élmény, de hát ez van (volt). Futni jöttünk nem nyafogni:) Egyre jobban közeledtünk a végéhez, már számolgattam, mennyi kell még a 130-hoz, beleférek-e az időbe. Aztán mivel nemigen tudtam már számolgatni az állapotomban Zolikáék segítettek ki.:) Sokáig nem foglalkoztam a helyezéssel de ahogy közeledett a vége, kezdtem érezni, hogy a második helyezés megcsíphető. Béla nagyon meglépett, körelőnnyel nyomta a tempót, mögöttem a srácok megkezdték a felzárkózást, Kiss Zsolt egyre jobban jött fel.. Ez ritmusváltásra kényszerített, a görcsingerek is kezdtek muladozni, így nekiduráltam magam. Aztán felkaptam a babzsákot, az uccsó körben még Süni próbált egy sprintet kivágatni velem, de nem volt rá ingerem valamiért:) Dudaszó, vége, 132,5, második hely. Végre, sikerélmény. Ölelkezés, gratulációk, pro-kontra, majd elbattyogtam átöltözni. Nos, nem öt percig tartott.. Jöhetett az eredményhirdetés, boldogan álltam fel a dobogó második fokára. Béla ma (is) verhetetlen volt. Nagyon szép eredmények születtek, gratulálok mindenkinek, jó volt versenyezni. Hazafele már nagyon mardosott az éhség, Ágiékkal megálltunk egy pizzériánál, igaz mikor meg előttem volt alig tudtam legyűrni. Gondolom a magnézium szétmarhatta egy kicsit a szájpadlásom, mert nyelni alig tudtam. Hazafele még beugrottunk a természet- gyógytornászhoz, egy kicsit rendbe rakta az izmokat. 
A teljesítményemről: Összességében azt hiszem elégedett lehetek, voltak menet közben gödrök (szerencsére nem sok), egy-két ájulás közeli állapot :(, no meg a többször hangoztatott görcsközeli fájdalmak. Ettől függetlenül nagyon élveztem a futást, jól éreztem magam, talán egypár hisztit, és alibi depót kellett volna hanyagolnom.
A versenyről annyit: véleményem szerint remek volt a szervezés, a frissítés nagyon jó volt (ejj az a dinnye, az nagy király ötlet, jobb mint egy izó..:D), a hangulat, a szurkolótábor, a futók fantasztikusak voltak. Köszi mindenkinek, mindent.
Vasárnap még volt egy jelenésem Pók Janó (Ajanó) immár 5 éve megrendezésre kerülő Tó-körére voltam hivatalos. Nem volt kötelező, de eddig mindig ott voltam, most sem hagyhattam ki. Kipróbáltuk a leendő új nyomvanalat (nekem speckó nemnagyon tetszett, mégha többnyire autómentes is volt). Szép nyugiban körbevánszorogtam a tavat, mateve pedig türelmesen, kísért végig. Ennyi volt a hétvége, röviden, tömören, most egy kis pihi, aztán jöhetnek az újabb feladatok.

Hamar elszállt az az egy év, mikor 2009-ben kezdő ultrafutónként rajthoz állhatam Balatonalmádiban az OB-n. Az idei év ráadásul igencsak megtépázta kicsiny önbizalmamat a balul sikerült VB miatt, nomeg kevés versenyen szerepeltem az idén. 

Nagy várakozással tekintettem a szombati kihívás elé. Szerettem volna egy számomra bűvös számot megfutni, és a tavalyi eredmény is kötelezett valamennyire. Bár az előnevezéseket böngészve márcsak az a bizonyos 130-as lebegett a szemem előtt, a címvédés csak  nagyon távoli remény lett.

Péntek délután mateve meglepett egy fejkendővel, azt ígérte ez plussz erőt fog adni:) Aztán nekiálltam elpakolni, többször átnéztem mindent, nehogy valami elmaradjon. Lista papíron, leltár - OK. Szombaton kora hajnalban indultunk VízFutárral, és Judittal a tett színhelyére. A mezőny szépen gyülekezett, jó volt üdvözölni a sok kedves barátot. Nagy sajnálattal vettem észre, h Bogár Jani végül nem jött el, nagyon szerettem volna pár kört futni vele, számomra egy élmény a futása. A taktikámat nem építettem nagyon fel, arra igyekeztem nagyon figyelni, h ne fussam el az elejét, próbáljak egy saját tempót menni, függetlenül másoktól. 7-kor nekilódult a mezőny, páran "rendesen" bekezdtek, Gyalog is úgy láttam nekilódult, de okosan visszavett. Az első órákban sok minden nem történt, Fidóval, VéZsé-vel futottam, időnként beszélgetve. Igyekeztem a frissítésre odafigyelni, az eléhezéstől való félelmem időnként rámtört, viszont enni nem tudtam. Németh Zolika az önkéntes segítő ott volt minden kör végén, leste minden kívánságom, folyamatosan tájékoztatott az állásról. Nagyon hálás vagyok neki, hihetetlen ez a pali. Délelőtt lejött Edit is szurkolni egyet, meg is örültem neki, úgy rugdosott tovább, h fussak, ne örömködjek. Egy kis időre kaptunk egy kis esőt is, üdítőnek remek volt, bár utána féltem, h kisüt a nap, aztán a meleg párás levegő hazavág egy csomó remek eredményt. Szerencsére nem így történt. Ármin az erős kezdés után kiszállt, Közben Feri, Gyalog rámvert egy kört, gondoltam szépen vagyunk.. Aztán Feri az erős kezdéstől belassult egy kicsit, Bélának elkezdett szúrni az oldala, így szép lassan visszavettem a köröket. Innen nagyon sokáig felváltva vezettünk, gyakorlatilag minimális, 1-2 perces különbségek voltak. (ha jól emléxem:D) A helyezések közti váltások szinte - Forma 1-es szóval - a depóban történtek. Egyre éhesebb lettem, gondoltam most megeszem amit még a héten kitaláltam: előre elkészített kínai zacsis leves. az a sok tésztás..:) két kanál lecsúszott, egyszerűen nem ment a kaja. Mentem tovább, az erővel nem volt gond, ami viszont elkezdett aggasztani, ami még soha nem fordult velem elő: elkezdett görcsbe rándulni a vádlim..Azaz elkezdte húzni, de szerencsére a teljes görcs nem következett be. Megállás, feszítés, Zolika tömte belém a magnéziumot. Ennyi mg-t egyszerre még nem toltam be egy napon. Nem tom h valójában segített-e (én nem nagyon hiszek benne), de pszichésen biztos. Sajnos aztán a verseny során ez többször előfordult, volt h már a combom is rakoncátlankodott. De túléltem ha nem volt gond, akkor tudtam menni rendesen újra. Közben Ágiék is megjöttek, nagyon sokat segítettek ők is. Egyszer úgy éreztem lement a cukrom, Plekóban kellett megkapaszkodnom, h talpon maradjak. Olyan érzés fogott el, mint Érden a jótékonysági futáson: Se kép, se hang, csak üresség. Érdekes volt, de nem szeretném már többször átélni. Közben elkezdett esni, amit én valójában szeretek. Imádok esőben futni, energiát, erőt ad. Mondjuk, mikor már a járdán bokáig érő vizbe csobbantunk folyamatosan már nem volt olyan nagy élmény, de hát ez van (volt). Futni jöttünk nem nyafogni:) Egyre jobban közeledtünk a végéhez, már számolgattam, mennyi kell még a 130-hoz, beleférek-e az időbe. Aztán mivel nemigen tudtam már számolgatni az állapotomban, így Zolikáék segítettek ki.:) Sokáig nem foglalkoztam a helyezéssel de ahogy közeledett a vége, kezdtem érezni, hogy a második helyezés megcsíphető. Béla nagyon meglépett, körelőnnyel nyomta a tempót, mögöttem a srácok megkezdték a felzárkózást, Kiss Zsolt egyre jobban jött fel.. Ez ritmusváltásra kényszerített, a görcsingerek is kezdtek muladozni, így nekiduráltam magam. Aztán felkaptam a babzsákot, az uccsó körben még Süni próbált egy sprintet kivágatni velem, de nem volt rá ingerem valamiért:) Dudaszó, vége, 132,5, második hely. Végre, sikerélmény. Ölelkezés, gratulációk, pro-kontra, majd elbattyogtam átöltözni. Nos, nem öt percig tartott.. Jöhetett az eredményhirdetés, boldogan álltam fel a dobogó második fokára. Béla ma (is) verhetetlen volt. Nagyon szép eredmények születtek, gratulálok mindenkinek, jó volt versenyezni. Hazafele már nagyon mardosott az éhség, Ágiékkal megálltunk egy pizzériánál, igaz mikor meg előttem volt alig tudtam legyűrni. Gondolom a magnézium szétmarhatta egy kicsit a szájpadlásom, mert nyelni alig tudtam. Még beugrottunk a természet- gyógytornászhoz, egy kicsit rendbe rakta az "izmaimat".

A teljesítményemről: Összességében azt hiszem elégedett lehetek, voltak menet közben gödrök (szerencsére nem sok), egy-két ájulás közeli állapot :(, no meg a többször hangoztatott görcsközeli fájdalmak. Ettől függetlenül nagyon élveztem a futást, jól éreztem magam, talán egypár hisztit, és alibi depót kellett volna hanyagolnom. Meg kellene tanulnom normálisan frissíteni, nem ösztönszerűen, hanem tudatosan. 

A versenyről: véleményem szerint remek volt a szervezés, a frissítés nagyon jó volt (ejj az a dinnye, az nagy király ötlet, jobb mint egy izó..:D), a hangulat, a szurkolótábor, a futók fantasztikusak voltak. Köszi mindenkinek, mindent.

Vasárnap még volt egy jelenésem Pók Janó (Ajanó) immár 5 éve megrendezésre kerülő Tó-körére voltam hivatalos. Nem volt kötelező, de eddig mindig ott voltam, most sem hagyhattam ki. Kipróbáltuk a leendő új nyomvonalat (nekem speckó nemnagyon tetszett, mégha többnyire autómentes is volt). Szép nyugiban körbevánszorogtam a tavat, mateve pedig türelmesen, kísért végig. Ennyi volt a hétvége, röviden, tömören, most egy kis pihi, aztán jöhetnek az újabb feladatok.

2015-10 hó (1 bejegyzés)
2015-06 hó (2 bejegyzés)
2015-04 hó (2 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2014-12 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-08 hó (2 bejegyzés)
2014-06 hó (2 bejegyzés)
2014-05 hó (2 bejegyzés)
2014-04 hó (2 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2014-01 hó (1 bejegyzés)
2013-12 hó (2 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (2 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-02 hó (2 bejegyzés)
2013-01 hó (1 bejegyzés)
2012-12 hó (1 bejegyzés)
2012-11 hó (2 bejegyzés)
2012-10 hó (1 bejegyzés)
2012-08 hó (3 bejegyzés)
2012-07 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (5 bejegyzés)
2012-04 hó (2 bejegyzés)
2012-03 hó (1 bejegyzés)
2012-01 hó (1 bejegyzés)
2011-12 hó (3 bejegyzés)
2011-10 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (1 bejegyzés)
2011-05 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-02 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (2 bejegyzés)
2010-10 hó (1 bejegyzés)
2010-09 hó (2 bejegyzés)
2010-08 hó (1 bejegyzés)
2010-07 hó (6 bejegyzés)
2010-05 hó (3 bejegyzés)
2010-04 hó (2 bejegyzés)
2010-03 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (4 bejegyzés)
2010-01 hó (4 bejegyzés)
2009-12 hó (3 bejegyzés)
2009-11 hó (5 bejegyzés)
2009-08 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)