A 6. alabárdos edzésnaplója
Siófok, megint. Igen, tudom, hogy a blog olvasóit az idén nem kényeztettem el versenybeszámolókkal, de mit csináljak, ha nem volt versenyzős kedvem. Meg aztán az ember oda megy versenyezni, ahova kedve van. Persze oda is ahova hívják, de nem hinném, hogy bármelyik verseny rendezőnek az én jelenlétem hiányozna.
A kevés előre betervezett verseny között szerepelt a BSI négy félmaratonja, képviselendő egyesületemet, a Pénzügyőrt.
Tovább az eredetire>>
A múlt héten már mindenki azt hitte, hogy itt a tél, holott csak bekopogott. Kicsit sajnálom is, hogy az a hétvége volt az, amikor néhány (na jó, száznegyvenkilenc) hét után engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt. Konkrétan hat napot.
Úgy néz ki, hogy a piros után kissé fáradtnak éreztem, vagy inkább motiválatlannak. A hat nap pihenés után, csütörtökön futottam egy keveset, de szükségem volt valamire, ami kicsit hangulatba hoz a siófoki félmaraton előtt.
Tovább az eredetire>>
Na jó, nem csinálok úgy, mint aki meglepődik azon, hogy ősz van, elvégre novembert írunk, de azért én jobban szeretem a napos, mosolygós őszt a reggeli enyhe fagyokkal, mint ezt a párás, ködös izét, ami már a piroson is mutogatta magát a múlt héten.
Tovább az eredetire>>
Ezt majd egyszer futva is...
Nem egész tizennégy óra kellett ahhoz, hogy eldöntsem: ezt egyszer még le fogom futni. Most még csak az volt a cél, hogy (majdnem azt írtam, hogy kényelmesen, de ez túlzás lenne… szóval, hogy) túlerőltetés nélkül célba érjek tizenöt óra alatt ezen a majd nyolcvannyolc kilométeren.
Tovább az eredtire>>