A 6. alabárdos edzésnaplója
A Károly-híd túl messze van
Akkor most túl vagyok az ötszázon. Mármint az ötszázadik kilométeren. Az idén. Ezt sem hittem volna.
Pontosabban 42 óra 5 perc és 3 másodpercet futkároztam és megtettem 502,7 kilométert. Az több, mint Budapest-Debrecen oda-vissza, de mondjuk Prágáig nem értem volna el… A Károly-híd túl messze van.
Tavaly augusztusban kezdtem róni a köröket, mindössze azért, hogy az idén májusban bírjam a majd hatvan kilométer görkorizást. Oszt így maradtam. Tovább az eredetire>>
Én készséggel elhiszem, hogy rossz szokás a pályán a belső körben futni, csak az a baj, hogy tíz futóból tizenegy fut ott. Bevallom én eddig azt hittem ez természetes. Mármint, hogy a futópálya azért van, hogy fussanak rajta. Ha meg az a futók mániája, hogy a belső körben akkor ott.
Persze vannak, akik ezt másképp gondolják. Van, akinek meggyőződése, hogy a futópálya kutyafuttató. Elvégre a nevében is benne van a futás, márpedig a kutya az fut. Tovább az eredetire>>
Azt hiszem, hogy a legegyszerűbb, ha a szélsőséges időjárásra fogom, ami azért részben igaz is. Májusban lényegében nem edzettem, mert a kedd reggeleket általában elmosta az eső, a hétvégén meg valahogy elfogyott az energiám. Most meg ez a meleg. Tovább az eredetire>>
7. Generali Duna-parti Futógála és görkorifutam
Végül is az időjárás kegyes volt. Végül is…
Ennyit talán megérdemeltünk a tavalyi özönvíz után. Így is elég bosszantó volt, hogy az ember nem lehet egyszerre két helyen. Május 29-én ugyanis összecsúszott a VII. Wink-maraton esőnapja, és a 7. Generali Duna-parti futógála. A Békéscsaba-Arad-Békéscsaba maratoniról nem is beszélve, bár az utóbbin különben sem lettem volna érdekelt. Tovább az eredetire>>