Jóreggelt

No, visszatértem blogilag - ki tudja meddig, de annyi bizonyos, hogy nem röviden, mert minek elmondani valami kevés szóval, ha lehet túl sokkal is.

A Tudás Útja csak mint egyfajta végső ösztönzőként működött a blogolás újraindításában, hiszen most nemigen lehet negatív jelzőkkel illetni a versenyt, pusztán nem nekem való. A kétszeri ( <1decis) frissítés nekem ugyanis kevés (de legalább volt), a melegvizet meg nem szeretem (fene az ízlésémet:). A km-kövek elég pontosak voltak, jól láthatóak, sőt, idén még szél sem volt.

Az időm jó gyatra lett: 1:34:12 körüli, pulzust szerencsére nem mértem, ellenben elbúcsúztam menet közben ideiglenesen 3 kilómtól, most gyűjtöm őket újra össze. (ez utóbbi - tehát a szélsőséges dehidratálódásom - kapcsán éreztem azt, hogy a "Race for deceased athletes of the world" szlogen a minél több eljövendő halott atlétára is vonatkozik, és én leszek a következő:D)

A legjobb viszont, hogy életem célját, és minden a kocka-futó álmát elértem, a tavalyi 505-ös rajtszám után (HTTP version not supported) után idén a legendás 404-es (not found) számot kaptam - megjegyzendő, tökéletesen véletlenül. Hüpp.

Ha viszont azt nézem, mennyit sikerült edzeni előtte... A nyáron kb annyi futókilométert gyűjtöttem, mint máskor egy hónap alatt (felújítás, építkezés,mezei hegyoldali munkák) meg persze újra rászántam magam a térdem rendbetételére. Nem sikerült.

Ellenben gazdagodtam egy újabb megfigyeléssel: nem csak "műtsük meg" típusú sport/ill orthopéd szakorvosok vannak, hanem porcközpontúak is. Ez mondjuk csak akkor gond, ha még véletlenül sem ezzel biceg el dokihoz a futó. Pár doboz Proenzi 3 és Béres Porcerő, meg egy MRI vizsgálat bizonyította, hogy a térdemben a porcok legalább tökéletes állapotúak. Ennek ellenére sikerült gazdagodnom egy doboz zöldkagyló kapszulával. Nem használt, de legalább drága volt és valami irdatlan szaga van. Jó hosszan. Abban mondjuk nem kételkedem, hogy akinek porcgondja van, az ezzel igen jól jár.

Itt szúrnék be egy kérdést a közönség felé: tudnátok ajánlani valami igazán jó térdspecialistát?

Cipőfonton sem alakultak jól a dolgok: a Nike Air Structure Triax fedőnevű futócipőm lassacskán (kicsit több, mint 1400km futás és kicsit kevesebb, mint 700km gyaloglás után) visszaadja tiszta lelkét teremtőjének. Ennek jele, hogy augusztusban begyullasztotta a sarokcsontomat, most meg ismét. Ez egyértelműen az én saram, abszolút túlhasználtam.
A cipőt viszont fenntartások nélkül tudom mindenkinek ajánlani, mert a bélés még most is kopásmentes, a teljes elhasználódásáig pedig tökéletes társ volt. Lehet, hogy írok még hozzá egy requiemet egyszemélyes kórusra, dorombra és köcsögdudára hangszerelve.

Beszereztem viszont egy Asics Nimbus 9-est mintegy 13ezer pénzért a tízpróbás áruházban, és botrányosan használhatatlan egyelőre. Oké, hogy puha, meg nehéz, de miért állnak be benne a vádlijaim, és fájnak napokig? Gondolom szintén szokni kell, de egyelőre az egyik legrosszabb lábbelim.

Azt hiszem a termékajánlóval kombinált nyirmogónaplóm ezen oldalát sürgősen be is rekesztem. Gondoltam beillesztem a Nimbus képét mintegy elrettentésképp, de meggondoltam magam:)