Nos, hogy mi is történt: rövid leszek. Meggyűlt a bajom az iszákos állatokkal!! Amikor elindultam, még nem is sejtettem, hogy ennyire gázos a helyzet a hétvégi, éjszakai belvárossal. Hídkörös edzést terveztem, azaz átfutottam volna minden bp-i hídon, majd vissza Budán hazáig, ez elvileg 50kili körül lett volna pont. Erre már Újpesten az orrunk előtt esett a busz alá egy fiú, akin szerencsére nem ment át a kerék, de szétnyílt az álla az eséstől, szóval levadásztam egy mentőt, hogy lássák el a sebét. Azt mondanom sem kell, hogy milyen belőtt állapotban volt mind a két kölyök :-( A történet azért sokkolt annyira, mert tizenévvel ezelőtt pont ebben a buszmegállóban ment keresztül egy ffin a 96-os, ő sajnos rosszabbul járt, hozzá is én hívtam mentőt. Mindegy, baktattunk tovább Kutyával, át az Északi összekötőn, majd ott elbúcsúztunk egymástól, Kutya ment haza, én megcéloztam az Árpád- hidat. Filatorigátnál látom, hogy 3 irtó ittas, kb. 50-es pali bringázik a BMW szervíz mellett, erre a legbeszívottabb fogja és egy dupla leszúrt ridbergerrel átbucskázik vmi kerítés félén... ritka szép mutatvány volt, szemem-szám elállt, hogy még talpra tud állni a fickó. Közben érzem, hogy jobb innen gyorsan eliszkolni, mert jobb, ha távol maradnak az efféle elemek tőlem, hát rákapcsoltam egy kicsit. Aztán feltámadtak és leelőztek a vasúti átjárónál, majd az utat keresztezve, egy szűk keresztmetszetet hagyva elémálltak, hogy: "Kislány, ugye elférsz köztünk?" Mondtam is rögtön, hogy lehetőség szerint meg se mozduljanak, így nem lesz gond, majd pocakot behúzva, oldalvást átpréseltem magam a lukon és szaladtam tovább. Ráfordulás az élesztőgyár hosszú és nagyon széles útjára, majd itt jött a második incidens... az út közepét szépen kirakott fekvőrendőrök egyike mellett haladtam el, amikor a két kevésbe agymosott ürge áttekert a huplin, majd visszafordult a haverjukat vizslantva: "Te, szerinted a Józsi át tud tekerni a buckán, vagy itt is eltaknyol?" Látszólag nem az aggódás beszélt belőlük, hanem a licitálás várakozásteli örömtelisége :-) Józsi meg jött, én még jobban lehúzódtam, hogy hátha kevés neki a bazi széles utca... erre a következő pillanatban érzékelem, hogy jön felém az egész tömegnyi szeszkazán bringástul együtt és az arrébb ugrásom ellenére csak ráesett a bal lábamra ez az állat!! Nagyon fura, mert az egész egy pillanat töredékrésze alatt lezajlott, de mégis emlékszem, hogy olyan értetlenül és dühösen álltam ott, mint egy nagy rakás szerencsétlenség és arra gondoltam, hogy nem, ez egyszerűen nem történhet meg, nem, ilyen nincs!!! És ahelyett, hogy rendőrt hívtam volna, ahogy már többen is mondták utólag, inkább nyakamba szedtem a lábam és eltűztem onnan. Csak később vettem észre, hogy bizony fáj a lábfejem külső része, ahol Józsi becsapódott, de nem éreztem vészesnek, így tovább haladtam. Türelmetlen, zaklatott és egyre szomjasabb voltam, elfogyott minden innivalóm, pedig hol volt még az 50km vége... gondoltam, behajtok a Margit-szigetre, ott csak találok vmi kutat, emlékeim szerint kellett legyen több helyen is. Akkor már a vattásodott nyelvemen csúsztam előre, idegesen kutattam a kutak után, de semmi, grrrr... jajistenem, be kell mennem a túlsó végére a szigetnek, ott tudom, hogy hol a víznyerőhely, de ott még több lehet a részeg. Ránéztem a teknőspáncél pánjára, teljesen átizzadtam azt is, lucskosra szívta magát... hát hiába iszom én, megkerüli a gyomromat a víz és azonnal a hátizsákomban köt ki?! Ennyire talán még sohasem izzadtam... A szigeten hál'Istennek tök csend és nyugi volt, szépen baktattam előre, de a kanyar után már kezdett felsejleni a mulatozó populáció. Höhh, akkor szélsebesen odaegerészem magam a csaphoz, nem szólok senkihez, majd köddé válva kiosonok a tömegből,- így szövögettem magamban a haditervet, de mire a kutat becserkészhettem volna már szép kövérre hízott a (ki gondolná?) pityókás túristák tábora. Itt volt, hogy a mellettem elhaladó vicces kis társaság egyik tagja nekem lökte egy társukat, amire elborult a hidegvéres nyúlagyam és a megtorló halálnemet próbáltam kitalálni az elkövető számára... persze, ezt roppant vicces így leírni, valójában alaposan meg voltam sértődve és fáradt is voltam, meg elszomjazott és a hócipőm is tele volt a részegekkel, szóval a gorombábbik énem tényleg viszketett egy kis tettlegességért. Aztán egyik pillanatról a másikra azt hiszem magamba roskadtam. Az ivás alatt a fájós lábam megpihent, majd az elinduláskor sokkal jobban fájni kezdett, majd éreztem, hogy roppant fáradt vagyok, mohóságomban túl is ittam magam, szar lett minden... Na, innen szép felállni, Nyúl, gondoltam magamban, de már kevés voltam hozzá, hogy magam vissza tudjam terelni egy komfortosabb kerékvágásba. Átgyalogoltam a hídon, nagyon vágytam egy kis nyugalomra, egy kis csendre. A vidra utcánál leültem a kerítés tövére és ott bevallom férfiasan, elbőgtem magam, telefonáltam Cipőnek, hogy most próbáljon meg gondolkodni helyettem, mert nekem most az sem megy.
...hogy mi történt azután? Hab a tortán, hogy a vacogás is megrázott, a száraz cuccaim a teknőcben ronggyá áztak. és akkor a harci nyúl felszívta magát és öklét rázva az összes éjszakai pótló buszra, meg taxira és egyebekre, szépen elindult a Lovag utcába sántikálva Nyúlmamihoz. Szeki mondott egy csomó lehetőséget a hazajutásra, meg azt is hogy akár taxiba is ülhetek, de egy NAGY TÚRÓST!!! Írtam néhány sms-t és szépen összekaptam magam. Anyánál lezuhanyoztam, kerestem száraz göncöt és eldőltem. Két órás szundikálás után együtt indultunk el a Lukács felé, én felszálltam a HÉV-re és 7körül már itthon is voltam.Aztán addig-addig fortyogtam magamban, míg 8-kor felhívtam a Kutyát, hogy menjünk futni!!! Innentől meg már tudjátok, letoltuk a maradékot és most boldogan nyalogatom sebeimet :-) Ja, és boldog szülinapot, Főnök! :-)