Ma egy hihetetlen jót sikerült futnunk a zöld 30-on a szeretetgömbös szekcióval! :) nem ömlengek, pedig azt nagyon birok... de úgy hiányoztak már a társaim! Majd még írok erről, de most gyorsan a másik apropó: MEGJÖTT A VÁRVA-VÁRT EDZÉSTERVEM!!! Megnéztem és a pulzusom rögtön az egekben, huhh, én még ilyen precízen kidolgozott haditervet életemben nem láttam! Még az is benne van, hogy mikor váltsak cipőt... Ez már nagyon más, persze az én ötletem se kutya, hogy körbe akarom futni a Balatont, szóval illenek egymáshoz. :)

Nincs több bizonytalankodás. A belem is lógni fog, de megcsinálom, aztakutyafáját! Istenem, el sem tudom mondani, mit érzek! Ja, és hozzáteszem, hogy Yoyókáéknál pont a tavalyi UB-ről készült  filmet néztük. Futottak  éjszaka, ment az Enya zene alatta, én meg könnybelábadt szemekkel pislogtam ki a fejemből... annyira akarom, de annyira!!!

119 nap. 

Úgy néz ki, szerződést bontok a BKV-vel. Nincs kedvem havonta közel nyolcésfelet kaidni bérletre, helyette veszek inkább egy használt járgányt 10-20e-ért és járok azzal dógozni. 15 kilométer oda, 15 vissza, az egész jó átmozgatásnak minősül és keresztedzésnek is kiváló. Igen és van már jelöltem is! Most költözött be az erkélyre, nálam lakik egy hétig, addig kipróbáljuk, hogyan tudunk együtt funkcionálni. Meg az az igazság, hogy nagyon fertőz ez a környezet, és irigy is vagyok, ahogy nézem mások edzésnaplóját. Olyan szép szines, ha van benne bicajos és úszós edzés is a futóson kívűl! :)

Tehát itt gubbaszt egy haver az erkélyen. Ma kimentünk egy 12 kilis távra, idáig nagyon teccik, tekintve, hogy ezer éve bicajoztam utoljára áés nagyon új! Azért meglebbent a szemem előtt, hogy milyen keserves lehet 180 kilit letekerni és közben alig várni, hogy végre futhasson az ember egy maratont...

Megnéztem, egész jó az útvonal a szalonig. A Margit-hídig egész jól lehet közlekedni bicikliúton, aztán át a hídon, majd a körúton a Lovag u-ig. Anyánál aztán lenyergelek, lezuhanyzom és 10 perc laza séta a munkahelyig. Jövő héten veszek sisakot, mert ugye a zakózás elkerülhetetlen, meg 1-2 dolgot, amire még szükség van. Lassan de biztosan én is futós, bicajos, úszós nyúl leszek ;)

Tipikusan ez volt a "pocsékul kezdődik, remekül végződik" tipusú nap. Reggel ugye kiostoroztam magam a gátra és istenem, majdnem belegyalogoltam az ötésfélbe! Nesze, nyúl, mondtam mgamnak, kell neked depresszióba esni... Aztán kis pihi, majd elindultam a brűgöldébe, de most megfogadtam, hogy nem csak a kis valagamat áztatom a gyógyvízben, hanem feladatból túlélek fél (!!!) órát a mély vízben, miközben igyexem nem pánikszerűen kutyaúszásba váltani, ha itt a világvége özönvíz formájában. Nagyon határozott voltam, felelevenítettem Andris távoktatási anyagának első leckéjét, vagyis, hogy hogy kéne azt a kéztempót a vízben realizálni. Nagy levegő... biztos, ami biztos, még a púpomat is teleszívtam életmentő oxigénnel, majd belesiklottam a vízbe! Felfeküdtem és huhh, nagyon jó volt... a testemnek épp esze ágában sem volt azt a problémakört feszegetni, hogy a nyúl tulajdonképp szárazföldi állat, vagy sem, vagyis alapfelszereltség-e nála az úsznitudás... Aztán beizzítottam a frissen szerzett tudásomat a kartempót illetően, hozzá még a lábaimmal is igyekeztem úgy tenni, mintha... és LŐN!!! Hát, el sem tudom mondani, milyen isteni érzés volt!!! Köszi Andris még egyszer. Tudjátok, engem még a kutya sem tanított, vagy talán csak az úszni, mindent, amit tudtam, magamból nyúztam elő, még ha az egy nyavalyás 10 percnyi kapálózás volt csupán. Jó, időnként éreztem, hogy rángat a görcs, meg több vizet nyelek, mint levegőt szívok, de igazából tojtam a világra, mert éreztem, hogy menni fog a 30 perc! :o)  És hagy dicsekedjek, bár engem lepett meg a legjobban: egy-két pillnatra már sikerült teljesen ellazulni, tudjátok, amikor az ember vhogy azt érzi, hogy "beleolvad" a vízbe, hogy nem idegen és kierőszakolt a közeg, hanem puha és barátságos... nagyon jó volt, kimondhatatlanul örülök! Utána úgy repkedtem, hogy lerohantam még edzésre és beálltam egy órát dobálózni és mit tesznek a boldogság-hormonok: meg se kottyant! Mondanom se kell, hogy igen lazán mozognak most az alkatrészeim, köbö úgy, mint egy rongybabának. :) De nagyon jó volt ez a mai nap. Tényleg. És Gandikának és Ala bácsinak is köszönet, mert tegnap sokat dobtak az állapotomon. remélem vége a rossz időszakomnak, hajrá úszás, és mindenekelőtt hajrá UB!!! :)