Tegnap olyat tettem, mint még soha a gáton. Elindultam a szokványos 5.54 km-emre és 3 után feladtam. Nagyon futrcsa érzés volt ennyire nem tudni futni. Úgy rogyadoztak a lábaim, hogy attól féltem, nem fognak megtartani. Szóval megálltam, szakadt rólam a víz, nagyon éhes voltam és fáradt, előre is hajoltam egy kicsit, hátha jobban leszek tőle. Aztán sétáltam, miközben Nyúlcipő dorgálásait hallgattam, hogy mekkora ökör vagyok. Igen, az elmúlt hetekben kicsit sok volt a munkából, különösen a hétvégi 36 óra hajtás két órás pihenővel. Gondoltam is magamban, hogy maratoni futóból hosszútávú csemperakóvá neveződöm :) Mindegy, most már lazábbra vettem a figurát, és vigyázok a megfelelő időbeosztásra, hogy jusson is, maradjon is. Szombat hajnalban pedig belevetjük magunkat a jól megérdemelt pihenésbe, kiruccanunk a Tátrába kirándulni, fotózgatni. Hja, most jöttem be a gátról, Kutyával mentünk ki kocogni egyet. Kicsit aggódgattam, vajon hogy fog ma menni? De áá, nem volt komoly. Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy ez csak egy átmeneti állapot volt és szép lassan gatyába rázódom. Azért jó tanulság volt ez. Igenis meg kell tanulnom jól beosztani az időmet és az erőmet, mert ha esténként minig olyan fáradtan esek be az ajtón, hogy azt a picike gáti körömet se birom lefutni, akkor az gáz. Én meg azt mondom mindenkinek, hogy annak a fél óra kocogásnak bele-kell-férnie. Ha már az se megy, akkor ott vmi el van szúrva. Istenem, már azt se tudom, mikor futottam utoljára egy tisztességes hosszabbat, amikor jól el tud gondolkodni az ember az élet nagy dolgain! Úgy hiányzik. És a futóbarátok is, akik úgy belenőttek az életembe...

na, ebadta nyula, ne siránkozz! Minden fejben dől el, mint azt tudjuk, helyre kell tenni a széthullott építőkockákat és igyekezni összetartani őket. 

az edzőtábor, tudom... :)

Majd írok, az egy külön fantasztikum. Nagy sikerélmény volt, hogy megszerettettem a csapattal az én speciális futókombó-variációimat! Első reggel banán-ribizli-citrom-méz-forrásvíz, a másodikon uez, csak a ribizli helyett őszibarack, a harmadikon pedig sárgadinnye volt az összetevő. Hajnalban, mikor felkeltettük a gyerkőcöket, mosakodás után összeültünk a nagy fa alatt és mindenki megitta az adagját, majd azonnal mentünk futni a forráshoz, meg vissza (4,4km). Aztán gyors átvedlés, majd 1-másfél óra edzés, mosdás, majd reggeli. És még azok a gyerekek is szivesen itták ezt a löttyöt, akik egyébként reggelente intravénásan nyomják magukba a kakaót. :) Na, de folyt. köv. szigor van, mert megfogadtam, hogy időben lefexem aludni, mert holnap megint küzdés van a plafonnal ;)

jóccakát!