289

Sikerült ma újra bebizonyitani, hogy kissé huzatos vagyok. Neveztem egyéniben a 2010-es UB-ra. Még 289 nap. Asszem ideje lenne az edzéseket komolyan vennem, nem lazsálni mint eddig tettem. Van annyi hosszútávfutói tapasztalatom, hogy tisztába legyek vele, hogy mire is vállalkozok. Azzal is tisztában vagyok, hogy bármilyen jól is felkészülök az még nem garancia, hogy célba is érjek. 212 kilin sok minden elöfordulhat. Ez idáig minden versenyemen célbaértem szintidön belül, de tudom, hogy biztos lesz olyan is amelyiknél ez nem fog összejönni. Most már viszont egy dolog biztos, ahogy múlnak a napok, úgy erösödik a nyirmogás és a zabszem effektus. Viszont, ha még halogatom, akkor bánnám, hogy miért nem vágtam bele. De azt ngyon érzem, hogy a Balaton hivogat. Sok száz kilit lefutottam már a partján. Tavasszal a négy napos szupermarcsin már megkerültem, nyáron Blue Banditával párban kerültünk tavat, meg volt már pár maraton és félmaraton, és a nyaralás alatti futkározások. Már csak egy nagyon szuper bringás kisérö kell a hosszú futáshoz.  De a lényeg elkezdödött a visszaszámlálás, a cél pedig a szintidön belüli célbaérkezés.  És itt a végén, nem véletlenül választottam ezt a jelmondatot magamnak:

Csak azok jöhetnek rá, hogy meddig tudnak elmenni, akik vállalják a kockázatát annak, hogy túl messzire mennek. (T. S. Eliot)