Ez a gólya nem maradt. Talán azért nem, mert fészket sem talált. Gyógyulok, de ez hosszú lesz... Fizikailag elvagyok a hasfájással, a lelkem összerakása azt hiszem, ennél sokkal tovább fog tartani. Most egyetlen dologra vágyom: egyedül lenni, ágyban. A kutya érti, és a lábamnál fekszik egész nap. Biztos lesz majd, hogy megint útnak indulok vele be a zöldbe, de most nem tudok, nem tudok...