Tulajdonképpen ennél könnyebb téma számomra nincs, mint arról írni, hogy mikor hova és milyen sebességgel MEGYEK. Mindig is imádtam a természetet és imádok haladni, még ha furcsán hangzik is. Ugyanennyire fontos új tájak, új helyek, bármi új felfedezése. 

Annak idején a Kőszegi hegységbe jártunk túrázni iskolával, majd barátokkal, aztán egyedül ültem biciklire és kerekeztem át Ausztriába meg mindenfelé a környéken. Később következett a Bakony, főleg az Öreg-Bakony, amely iránt most is különleges érzelmekkel bírok, az általam ismert magyar tájak eddigi legszebbikének tartom. Hasonlóképpen vagyok az Alpokaljával: itt születtem, ide kötnek első erdei élményeim, és ezektől függetlenül is csodaszépnek tartom.

A mostani cél új tájegységek felfedezése, hiszen annyi csodálatos van még! Máshol lakom ismét, így következhet a Cserhát, a Pilis, a Gerecse, a Vértes, és a többi még felfedezetlen táj. Amikor pedig nincs idő vagy lehetőség nagy túrákra, akkor marad a séta, a tóparti heverészés, bármi, ami a szabadban történik.

Hűséges társam mindebben Indy, a most két éves, menhelyről érkezett nagylány, akiben szerencsésen ötvöződik a vadászkutya és a szupergyors (és vézna) agár, aki soha nem fárad el és bárhova követ, aki soha nem engedetlen és mindig útra kész.

Ennél magányosabb tevékenység, de életemben hasonlóan fontos szerepet játszó sport a Callanetics és a Pilates, ezeket sok-sok évvel ezelőtt ismertem és szerettem meg.