Ma úgy volt hogy 4x400m-et futizok dombnak felfelé.
Ideális helynek tünt a szőlőhegyünkre vezető horhó hisz alig jár arra autó és persze emelkedik is. :)
Első felfelénél már 50m után már azt is bántam hogy ma felkeltem, de felértem. A pulzus nem szállt el mint szokott de dolgozott rendesen majd ki esett...
Lesétáltam, majd újra fel... a tetőn éreztem ezt nem kellett volna, olyan has görcs jött rám azt hittem ott pusztulok meg... még jó hogy nem volt messze a présház. 10 perc után már kutya bajom se volt de addig a végrendeletem fogalmaztam.
Igazából nem értem mitől jött ez ki... de asszem az emelkedőket egyenlőre kihagyom.
Hahó, bejöhetek? :)
Nézegettem az edzésnaplódat.
Nem szeretek kéretlenül beleszólni, de hátha nem haragszol... :)
Nagyon magas pulzussal futsz. Tudom, ezzel nehéz mit kezdeni, amíg az ember hozzá nem erősödik, addig gyakran ilyen, csak így szenvedősebb.
Sokan azt tanácsolják ilyenkor, hogy bele kell gyalogolni rendszeres időközönként.
Erre meg az a válasz sokszor, hogy az úgy olyan kis béna. Pedig nem is... :)
Szóval, nálunk elég jól bevált ilyen esetekben mondjuk a köredzés.
Futsz 4-600 métert, aztán megállsz, és csinálsz valamilyen erősítő gyakorlatot fél percig - aztán pihensz fél percet és kezded elölről. Állóképességet is fejleszt, kicsit "alakformál" is, a szíved is ésszel dolgozik - és tisztára, mint régen az erdei tornapályák... :)
Vagy ugyanezt duatlonnal. Futsz egy kilométert - biciklizel kettőt. Ameddig bírod... :)
Az emelkedőket még nem futnám - vagy ha mindenáron, akkor fokozóra, vagyis szinte gyalogolva kezdeném.
Ugye nem haragszol, hogy beleokoskodtam? :)