Ma valahogy szivesebben aludtam volna tovább mint elindulni futni.

Napközben kétszer esett, induláskor is komoran nézett le az ég, de semminek, azért sem sikerült eltánorítania attól hogy én igenis ma futni fogok.

Citromos vizes kulacsom kitettem a most már talán mondhatom szokásos helyre, aztán go.:)

A második kör után minden rossz hangulatom elszállt élveztem hogy fúj a szél az addig komorfelhő szép emlékeket idézett fel mikor még kisgyerekként nagyapámmal figyeltük a vihart és számoltuk a villámokat... Teltek a körök, de azért nem áltam meg hogy ne nézek az órámra a kör számolásom és az óra táv mérése most valahogy nem stimmelt. Rákérdeztem a társamra hogy létezik hogy még csak 3.71-nél tartunk nekem többnek tűnik, azt monta akár reális is lehet... Ez azért picit letörte a lelkesedésem... figyelni kezdtem... egy kör múlva 3.78 no azért ez már tényleg nem stimmol... csak igazam van lemerült az átkozott ketyere :) no vissza a régi jó bevált módszerhez 6 kör számolva :)

Az utolsó körben el kezdet esni, mikor már iszogattunk a féltető aladt már szakadt, ennek örömére levezetésként következett egy gyors sprint a parkolóig :)

Jó hogy nem aludtam tovább :)